Küldetésem, hogy támogassam a hozzám fordulókat a szűkösségből a terességbe, a megfelelési kényszerből az önazonosságba.
Bár elvégeztem BME-n a mechatronikai mérnök (BsC) szakot német nyelven, de kb. a felénél már úgy éreztem, hogy ez nem az én utam. Nagyon szerettem mozogni, sportolni és zenélni, de akkor még úgy gondoltam, hogy ezekből nem lehet megélni. Kell egy “rendes” munka – gondoltam. Aggasztott, hogy 25 évesen (2016) még nem tudtam, hogy mivel szeretnék igazán foglalkozni.
Komoly mérföldkő volt az életemben az első nagy Szerelem, majd utána a szakítás – az akkori párom szakított velem. Úgy éreztem, hogy összedől a világ, a közös jövőkép eltörött. Ebben a nagy törésben nyíltam meg új dolgok felé. Részt vettem egy energetikai harmonizálással/spiritualitással/belső úttal kapcsolatos tanfolyamon(2016 október), és kinyílt a számomra egy olyan új világ, amit addig nem észleltem. Akkor éreztem először, hogy érzem, hogy valami ilyesmivel – önismerettel – szeretnék foglalkozni.
Képzéseket végeztem el azokban a témában, amik érdekeltek – tréner, coach, gyógymasszőr, valamint nagyon sok önismereti workshopon vettem részt.
Fontos állomás volt, amikor elmentem életem első férfi körére (2019). Kíváncsi voltam, de nem tudtam, hogy mi történik egy ilyen eseményen. Tetszett, de volt bennem ellenállás is. Kb fél évvel később vettem részt egy egész napos férfi körön, ami szuper élmény volt. Ezután részt vettem egymás után két 10 hónapos zárt férficsoporton. Azt éreztem, hogy életemben ebben az időszakban fejlődtem a legtöbbet. Ekkor döntöttem el, hogy egyszer szeretnék én is férfi köröket tartani, és hasonló értéket adni. Úgy véltem, hogy ez az egyik legértékesebb dolog, amivel az időmet tudom tölteni.
Vállalkozásindítás előtt asszisztens voltam, ahol egy idő után egyre kevesebb volt a kihívás. Bár biztonságot adott, de úgy éreztem, hogy a bennem lévő potenciál kb 5%-a van használva. Azt gondoltam, hogy nem így szeretném az életidőmet eltölteni. Beleugrottam hát az ismeretlenbe: kiléptem és belevágtam a saját vállalkozásomba. Ez egyben nagyon felszabadító és félelmetes is volt.
2020 tavaszán kezdtem el vállalkozni, amit nem könnyített meg a pandémia, viszont rugalmasságot és rezilienciát tanultam. Önazonosság mentor, férfi kör vezető, önismereti csoportvezető – így definiálom magam. A hozzám fordulókat test- és hangorientált módszerekkel támogatom abban, hogy rátaláljanak az erejükre és a belső hangjukra, és felvállalják azt, ami számukra igaz.
Holisztikus szemléletet képviselek: a test-beszéd-tudat egymással szorosan összefügg, ezáltal nagyon szépen használható önismeretre. Például a hangoddal való kapcsolat tükrözi az önmagaddal való viszonyt. A hangkiengedés/éneklés ezáltal egy lehetőség arra, hogy kiengedd az erődet, hogy jobban megszeresd és elfogadd magad a hangodon keresztül.
Küldetésem, hogy minél több embert támogassak abban, hogy rátaláljon a belső hangjára, hogy ezt ki tudja fejezni és beleálljon az erejébe.
Igazán fontos lett számomra, hogy azt a helyet teremthessem meg a környezetem számára, amelyre én is – illetve azt érzem még oly sokan – vágytam régen.
Kiskoromtól kezdve egészen a gimnázium végéig a fő élményem az volt, hogy szeretnék beilleszkedni, elfogadott tagja lenni egy csoportnak, csapatnak. Ez a vágyam sajnos nemhogy nem teljesült, hanem még az ellenkezője is történt. legtöbbször kigúnyolva, kirekesztve éreztem magam. Saját magamról nem beszélve, magamba fojtva teltek akkor az évek. Azt gondolom a fő motivációm, sőt, éltető erőm ebből a fájdalomból érkezik. Valamikor az évek során megérkezett hozzám, hogy lehet máshogy, mint korábban, lehet támogató, együttérző, szeretetteljes közösségek részévé válni, mitöbb, ezért én is tehetek.
Vallom, hogy az egyik legnagyobb szuperképesség, hogy az életembe érkező nehezeket, fájdalmakat hogyan tudom áttranszformálni építő erővé. Sokszor gondolkodom azon a minőségen, hogy a filmes gonoszok erre nem képesek, így pusztításba kezdenek, míg a hősök ezt az akadályt leküzdve tudnak a jóért, az igazért küzdeni.
Ahogy elkezdtem önismeretbe járni, szép lassan fedeztem fel a saját értékeimet, hogy az érzékenységem nem gyengeség, hogy őszinte kíváncsisággal tudok az emberek felé fordulni, hogy vágyom az őszinte beszélgetéseket, és egy idő után ezért lépéseket is tudtam tenni. Már nem a többi embertől vártam el, hogy megnyíljanak előttem, hanem én tettem meg az első lépést a sebezgetőségben, nyitva ezzel mások felé.
Sokat mentem magamban azzal, hogy az önismeretet és a spiritualitást nem összekeverve megtaláljam a saját önazonos utamat, amely azt érzem egyre szebben mutatkozik meg előttem, többek között az integrál szemléletnek is köszönhetően, ami magába foglal, figyelembe vesz, nem pedig kizár és megbélyegez.
Igazán fontos lett számomra, hogy azt a helyet teremthessem meg a környezetem számára, amelyre én is – illetve azt érzem még oly sokan – vágytam régen. Ezt a csoportok, táborok, énekkörök, egyéni ülések alatt mindig viszem magammal, emlékezve, honnan is érkeztem, és merre szeretnék menni.
ahol egy közös Haka után Andris első mondata az volt Balázsnak, hogy
“Egy egészséges versenyszellemet ébresztettél bennem, ahogy Hakáztál.”
Balázs mosollyal fogadta ezt az önazonos első megnyilvánulást.
A kölcsönös szimpátia egyből megjelent, és ezt az évek óta tartó önismereti útjuknak is köszönhetően az önfelvállalás és a sebezhetőség gyorsan barátsággá mélyítette.
amikor egy héten belül belül mindkettejükkel szakított a párjuk, ami mélyen megviselte őket. A korábban megszokott “menjünk el inni”, “szedd már össze magad”, “találj valaki mást” és “ne gondolj rá” helyett megjelent a kérdés:
“Hogyan lehet teret adni a nehéz érzéseknek úgy, hogy nem nyomom el magamban, és nem bántok vele mást sem?”
amiben sokat tudták egymást támogatni. Saját magukon tapasztalták meg először, hogy mekkora ereje van egy megtartó férfi térnek. Ebben a mélységben, nehézségben és önfelvállalásban a barátságuk szövetséggé kovácsolódott.
Amikor a legnehezebb időszakon túl voltak, elhatározták, hogy a mélységeket megjárt erőt szeretnék átadni másoknak is.
Céljuk, hogy egy támogató, emberközeli teret biztosítsanak a hozzájuk fordulóknak, hogy felfedezhessék magukban az erőt a kihívásokhoz és a nehéz érzésekkel való szembenézéshez.